Az eb pozíciója a családban

Az eb pozíciója a családban

A kutyának meg kell mutatnunk, hogy ki a falkavezér, különben ő veszi fel ezt a szerepet, és nekünk fog támadni. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkozhatunk a világháló különböző oldalain, ha az eb családon belüli pozíciójára keresünk.

Meg kell-e mutatnunk kedvencünknek, hogy ki a főnök, szükséges-e eljátszanunk az alfahím szerepét egy kutyás családban? Kell-e aggódnunk a dominancia miatt, vagy a kutya-ember kapcsolat az valami egészen más?

Ebes körökben gyakran előforduló beszédtéma, hogy az ember legjobb barátja a farkasoktól származik. A farkasok pedig falkában élnek, ahol szükségszerűen rivalizálás folyik az egyedek között, így a vezér vagy alfahím szerepének betöltéséért is. Ha ezt a pozíciót nem mi töltjük be – tartja a városi legenda –, akkor ebünk engedelmeskedve az ösztöneinek aspiránsként fog bejelentkezni a tisztért. Magyarán szólva nekünk fog támadni.

Alfahímnek kell-e lennie a gazdának?

A kérdés tisztázása nem egyszerű feladat, ugyanis sokkal összetettebb annál, hogy igennel vagy nemmel meg lehetne válaszolni. Egyrészt a kutya a háziasítása előtt valóban a szó szoros értelmében vadállat volt: gyilkolt az életben maradásáért. Másrészt viszont az ember környezetét nem hasonlíthatjuk össze az egykori vadászterületével.

Ma már a négylábúnak ugyanis nem kell napi küzdelmet folytatnia a táplálékszerzésért, a gazdától naponta megkapja a létfenntartáshoz szükséges élelmet.

Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy a kutya szocializációja – ellentétben az emberével – nem konszenzuson, azaz nem megegyezésen alapul. Egy ebbel hiába ülünk le elbeszélgetni, hogy: Figyelj, őseiddel ellentétben te már nem a vadonban élsz, nem támadhatod meg azt, akit kedved tartja. Ezt ugyanis ebünk nem fogja megérteni.

A kutya a szabályokból ért, azokból a világos utasításokból és rendszerekből, melyeket a nevelése során kialakítunk, és megtaníttatunk vele. Szőrös barátunknak létidegen egy nagyváros, nem tudja mi az a tömegközlekedés, hogyan kell viselkedni egy buszon, miért kell megállni egy úttestnél. Ezeket a szabályokat mind-mind nekünk, embereknek kell megtanítanunk ebünknek.

Inkább a partneri viszony, mint a kényszeres dominancia

A kutya nevelése során optimális esetben a gazda is következetesen elsajátítja a követendő szabályokat. Ha a napi rutin – így a sétáltatás, foglalkozások, etetések időpontja – nem csak az ebnél, de a gazdinál is rögzül, akkor sokkal inkább partnerségi viszony alakul ki, mint alá- fölérendeltség.

Ez a partnerségi viszony pedig kulcs a kutya szocializációjához, illetve boldogságához. A vadonban valóban farkastörvények uralkodnak, ahol komoly szerepe van a hierarchiának az életben maradásért folytatott harcban. Az emberek között, a mi környezetünkben ugyanakkor egy másféle „harcot” kell elsajátítania ebünknek, ez pedig a harmonikus együttélés küzdelme.

A kutya kiegyensúlyozottságának ugyanis nem a rivalizálás, az alfahím szerepkörére való törekvés a célja, hanem a szabályok ismerete. Csányi Vilmos etológus szerint az ebek leginkább a gyerekekre hasonlítnak. Ahogyan náluk, úgy a kutyáknál is ki kell jelölnünk a sarokpontokat, meg kell alkotnunk a szabályrendszert, melyet következetesen be kell tartanunk, és be kell tartatnunk.

Ha egy gyerekre mindent ráhagyunk, akkor az egy elkényeztetett ficsúr lesz, ha pedig az ebbel tesszük ugyanezt, akkor egy agresszív szörnyeteget nevelünk magunk mellé. Csányi szerint hozzávetőleg közös a módszer, mely a gyermekből és a kutyából is boldog, kiegyensúlyozott személyiséget nevel.

Végezetül pedig egy gondolat arra vonatkozóan, hogy kedvencünk mennyire is távolodott már el egykori farkas őseitől. A kutyánál kialakult az empátiára való hajlam, ami más állatra nem jellemző. Blökink képes a bőréből kibújva, ugrándozva együtt örülni velünk, és szívszaggatóan átérezni a fájdalmunkat.

Fejlett szociális érzékenysége messze kiemeli őt a többi állat közül, egy pillanat alatt fel tudja térképezni a családtagok egymáshoz való viszonyát. Képes a gazdája iránt táplált hiányérzet megélésére és kimutatására, valamint önzetlen szolidaritásra.

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?